Cumiarzenál

Van a kisvakondos, a kisvonatos, a kismozdonyos, a holdacskás meg a napocskás-holdacskás. A babakocsiban minden eshetőségre felkészülve ott van a méhecskés. Az előszobában, indulásra bekészítve ott függ cumiláncon az oroszlános. Meg még van egy, ami a konyhaszekrényben vár arra az esetre, amikor már a fent említettek egyike sem található meg.

Az egész azzal kezdődött, hogy hasfájós voltam. Ettől életem első két és fél hónapjában az egész család szenvedett. Feszítette a hasamat az a sok, nem oda való levegő, amitől nagyon sírtam. Azért is sírtam, mert nem tudtam annyit enni, mint amennyit akartam, mert fájt a pocim a sok levegőtől. A szüleim sok mindent kipróbáltak, hogy enyhítsenek a fájdalmon. Ekkor jött a cumi is. De az semmit sem segített. Utána sokat tornáztattak, különféle cseppeket adtak és én is megnőttem, mozgolódtam, és kitornáztam magamból a levegőt, úgyhogy szerencsére elmúlt. De a cumi, az valahogy megmaradt.

Anya azt mondogatta egy ideig, hogy a cumit igazából ő használja, nem is én. Mert hogy könnyebben el lehet vele engem altatni, meg olyan helyeken nem járatom a számat feleslegesen, ahol nem kellene, pl. a bankban, sorbanállás közben. Bár Apa szerint ilyen helyzetben inkább csípkedni kell a gyereket, hogy gyorsabban előrejussunk. Ha kint vagyok, Anya akkor is cumiztat, mert így tuti, hogy nem kapkodom be a számon a hideg, téli levegőt, ha a torokhoz vezető nyílásom be van tömve. De összességében mindez csak részben igaz. Szeretek cumizni. Néha rámjön, eszembe jut és akkor cumizok egy kicsit. Ha az a nagytudású nővérem is még néha napközben előveszi a tentipárnáját és szopizza az ujját 3 és fél évesen, akkor ehhez nekem is jogom van! Már tudom, hogy a szüleim napközben a talált cumikat a kiságyamba dobálják bele, hogy majd mire alvásra kerül a sor, biztosan meglegyenek. A cumiarzenál. A kisvakondos, a kisvonatos, a kismozdonyos... De ezt már tudjátok. Mert aludni igazából úgy jó, hogyha az ember elalszik, egy cumi van a szájában, egy az egyik kezében - hogyha esetleg kiesik a szájából az 1. számú cumi és nem találná meg a sötétben-, egy a másik kezében, arra az esetre, hogyha 1. számú és 2. számú cumi is hirtelen eltűnne. Például reggelente Anya néha két-három cumit is talál a hálózsákom alájában. De egyet biztosan az ágyrács védő és az ágy közé szorulva, egyet meg az ágy alatt.

Anya különben még mindig nem tudja, hogy mi a különbség az altatócumi, meg a játszócumi között. Megkérdezte a boltban az eladókat, de igazából ők sem tudták megmondani. Anya nem értette, mi a fenére jó a játszócumi. Szerinte egy gyerek csak alváshoz használja a cumit, játszásra ott van a sok játék, játék közben meg ne cumizzon. Na, ezt a benne feszülő ellentétet nekem sikerült feloldanom. Napközben néha oda-oda tévedek az ágyamhoz és akkor kiveszek az ágyból egy-két cumit. Nagyon jól lehet a cumikkal játszani, mert olyan kicsik és pont beleférnek a markomba. Egy cumi kézben rázva csörgőként funkcionál. Ha összeütögetek két cumit egymással, akkor ritmushangszer. A cumikat bele lehet pakolni a kisvödörbe, a dobozba vagy a kisdömperbe, és úgy lehet őket szállítani. A cumikat nagyon jól lehet használni labdahelyettesítésre is. Bele lehet dobálni a fürdőkádba, Anya csizmájába meg a WC-kagylóba. Na jó, azt még nem próbáltam, de ami késik...