Babablog

Baba szerkeszt, Anya meg ír

2010. április 15., csütörtök

Kutatómunka



Azt mondják, hogy aki keres, az talál. Én ennek jegyében egész nap keresek valamit. Csak még nem jöttem rá, hogy tulajdonképpen mit is keresek. Na, de Nektek elárulom, hogy igaziból nem keresek semmit, csak pakolászom ezt-azt-amazt. A leginkább az érdekel, amit a többiek csinálnak és én is nagyon szeretnék bekapcsolódni a tevékenységükbe. A tesóim ezt még nem értik és azt hiszik, hogy állandóan el akarom venni tőlük a játékukat vagy amivel éppen foglalkoznak. A nővérem erre általában őrült visítással, a bátyám pedig kioktatással, azaz hangos: "Petike, ezt nem szabad!" felszólítással reagál.


A legkedvesebb foglalatosságom mostanában a főzés, mert eközben nagyon jól lehet pakolni. Ez leginkább úgy igaz, hogy miközben Anya főz, én pakolok. A kedvencem természetesen a fazekak, lábosok szekrénye, de ezt Apa és Anya nem engedi, mert félnek, hogy leütögetem a zománcot az edényekről. Ehelyett Anya a konyhai kiegészítők világát adta át nekem: fém keverőtálka tepsivel, hozzá fakanál vagy keverőedény kancsója, óriás méretű fakanállal. Na, ezeket nagyon szeretem! Próbáltátok már, hogy az milyen, amikor lefordítjátok a fém keverőtálkát és nagyokat üttök rá a fakanállal? Utána pedig felfordítjátok és úgy. Majd beleteszitek mindezt egy fém tepsibe és úgy is. Anya szerint ekkor még a halottak is felébredenek. Egyszer próbáljátok ki, nagyon jó móka!


Főzés közben nagyon jól tudok újságokat is pakolni. A bátyám notórikus papírgyűjtő. Az iskolában osztálypénzt, a legtöbb papírt behozók szabadnapot kapnak az összegyűjtött papírokért. Ebben én is segítek. A papírok a konyhai kiegészítők mellett tárolódnak, ha az előbbit megunom, utána csak egy lépés a következő szekrényajtó. Már előre megdolgozom a papírokat, hogy megkönnyítsem a későbbi újrahasznosítást: a megszerzett újságokat kis fecnikre tépem. Néha ezt a fogammal teszem és ekkor Anya a bátyámtól már jól ismert felszólítást ismételgeti (vajon mit jelenthet?).


A papírok mellett vannak a szemeteszacskók. Tudtátok, milyen hosszú kígyót lehet egy ilyen csomag szemetesből legurítani?


Az előtérben lévő szekrény is tele van papírokkal, de ezek sokkal kevésbé érdekesek, mert nem olyan színesek. A múltkor ezeket is kipakoltam és már kezdtem volna őket is egy kicsit megdolgozni a fent említett technikával, amikor is Anya ezt meglátta és valami hivatalos papírokat meg a fent ismételt kifejezést emlegetve elvitt engem a tett helyszínéről, a papírokat meg gondosan visszarendezgette. Akartam volna mondani, hogy kár azt annyira berendezni, de nem tudok még beszélni, ezért csak hagytam.

A fürdőszobában lévő szekrény is a kedvenc vadászterületeim közé tartozik. Anya a vegyszereket, tisztítószereket már jó előre gondosan elpakolta, de azért maradt még nekem egy-két dolog, ami érdekel. Itt vannak például Apa dezodorai és fogkrémei. Nagyon szép, fémes csengésük van, ahogy összeütögetem őket. A nővérem fürdőjátékaival is nagyon szeretek játszani, fürdésen kívül is.

A bátyám már résen van és mindig bezárva tartja előttem a szobáját. De azért nagy ritkán, amikor nyitva hagyja az ajtót, beosonok. A bátyám szobájában elég nehéz magam kiismerni a néha szanaszét pakolt dolgok között, de az iskolatáskáját, azt mindig megtalálom. Nagyon szép színes füzetek, ceruzák vannak benne, nem is beszélve a bátyám társadalmi kapcsolatai hozadékaként becipelt Kinder tojás figurákról, meg a csapkodásra használható jó kis félliteres palackokról. Néha, amikor még eléggé ügyes tudok lenni és a bátyámnak nem sikerül kipakolnia az uzsonnamaradékait a táskából, még egy-egy kis csemegéhez is hozzá tudok jutni!

A lakásban még a spejzot szeretem. Itt tartják az összes takarítóeszközt: vödröt, felmosómopot, lapátot is. Azokkal leverni Anya féltett Zsolnay-készletét nem egy kispályásnak való feladat. Mindig megkísérelem, de akkor mindig felhangzik az a jól ismert mondat ("Petike, nem szabad!"). Azóta sem tudom, miért jönnek mindig ezzel. Mindenesetre érdekes, ilyenkor soha nem hívnak Gödinek (ez a Gödény név lebutított változata, ha valaki nem jött volna rá magától).

Van egy pontja az otthonunknak, ahol semmi érdekes nincs, minden csupa unalom. Tele van színes készségfejlesztő és kevésbé készségfejlesztő, zenélő vagy néma labdával, elefánttal, macival, kockával és sok más, hasonlóan unalmas dologgal. Na, ezt a helyiséget már nem annyira kedvelem, ezért ide maximum csak aludni járok... De azt is csak azért, mert visznek.