Cicavízió

Ma láttam cicát, testközelből. Ezt szó szerint kell érteni. Én nagyon örültem neki. Na meg a cica is látott engem. Ő nem örült annyira.
De jó lenne, ha lenne egy saját cicám! Egész nap csak hajkurászhatnám és mondhatnám közben, hogy HRRR! Igaz, hogy anyáék szerint ezt a kis oroszlán csinálja, de hát állat-állat, nem mindegy? A nővérem ma meglepiként a déditől egy tábla epres csokit szeretett volna kapni. De ha nem azt kap, akkor egy cicát. Rózsaszínt. Vagy kutyát... esetleg még nyuszit. De nem azt kaptunk, hanem puffasztott kukoricát. Ma Apa folyamatosan a környék macskáit szidta, mert azok a/ a hóra, b/ a lábtörlőnkre, c/ mindkettőre piszítanak, mi meg jól behordjuk a havas cipőnkkel a maradványokat, hogy azután itt bent egyből bele tudjanak olvadni az előszobaszőnyegbe. Apa le akarja lőni a macskákat. Anya szerint egy saját kutya vagy macska mindezt megoldaná, mert az elkergetné a többi macskát.
Nekem végül is kutya, macska vagy nyúl egyre megy, csak szőrös legyen és mozogjon, HRRR!