Egy fantasztikus hétvégét töltöttünk Sümegen, a Hotel Kapitány Wellness**** szállodában.
Fúúú, ha már jártatok szuper helyen... Aki még nem járt Sümegen, annak a kedvéért elmesélem, hogy a hegy egy ún. tanú hegy, azaz a nagy semmi kellős közepén egyszer csak kiemelkedik egy jókora hegy a földből. Na és pont ennek a tetejére építettek egy várat. Jössz le a hegyről, sehol semmi és egyszer csak a szállodában találod magad, ugyanis a Hotel Kapitány pont a vár alatt van felépítve.
Amióta megszülettünk, már fel sem merül a szállodai szoba kérdése. Számos okból... értsd egy részt szó szerint, másrészt pedig a csöpp szállodai szobákat nem háromgyermekes családok részére tervezték. És itt érte Anyát az első meglepetés: végre egy hely, ahol mind az öten kényelmesen elférünk, méghozzá egy szobán belül!
Képzeljétek, a fürdőszobában volt egy olyan érdekes kis mosdó, ami pont olyan magasságú volt, hogy abba még bele is lehetett volna pisilni! De inkább maradtam a nővérem hajgumijainak az eláztatásánál.
Volt minden, ami szem-szájnak ingere. Itt biztosan nem eszel angol kergemarhát vagy dioxinos német csirkét, amit aztán Magyarországon átcsomagolnak és így már mint magyart termék értékesíthető. A hotel konyháján a saját fenntartású bio gazdaságból származó jószágokat tálalják fel, hidegen-melegen egyaránt. Reggelire házi májkrémet házi mangalicaszalámival.
A szállodában látszik, hogy gyereket nem csak az újságban láttak. Van szuper játszóház, játszóterek mindenhol, babaúszás, a nagyobbaknak asztalitenisz, billiárd és csocsó.
Délelőtt lovaskocsikázni voltunk (itt éppen visszafelé megyünk, a háttérben a szálloda a város felől). Ameddig nem indult el a szekér, addig egy kicsit féltem ("Kiszállás!"), de utána nagyon megtetszett a dolog. Annyira elringatott, hogy útközben el is aludtam. Az ébredést követően megnéztük a kocsimúzeumot, a gyönyörű lovakat a lovardában.
A délutáni alvás ezért elmaradt, így engem is levittek a wellness-részbe, ahol egy jót pancsiztunk apával. Számtalan medence, csúszda, ilyen-olyan pezsgőfürdő...Este lovagi bemutatón és középkori lakomán vettünk részt. A lovagi bemutatónak az a lényege, hogy a délelőttös takarító, a reggeliztető pincér meg a többi rokonok, kollégák és üzletfelek középkori ruhákba öltözve bemutatják a kor harcművészetét, egy pankrációs felvezetés tükrében. A küzdelemben 5 lovag vesz részt, valami okból minden Magyarországtól elcsatolt terület egy-egy vára képviseltette magát az ütközetben. A lovagi torna része a lovasbemutató: a gyönyörű paripák szinte táncoltak a különféle zenére játszott koreográfiára.
A lovagi torna részleteiről bővebben itt láthatók felvételek. http://www.youtube.com/watch?v=DzxbTJEwmT8&feature=related Jó időben itt, rossz időben pedig a föld alatt található 1000 fő befogadóképességű hatalmas lovagi arénában rendezik a bemutatót. Innen sétáltunk át a föld alatt meghúzódó pincerendszerbe, ahol is a középkori lakoma volt megrendezve. Az étkezéshez csak kanalat adtak. Na, ezzel engem nagyon nem törtek le, sőt! Végre egy hely, ahol legálisan is kézzel ehettem! De enni nem akartam, mert sokkal inkább lekötött az a cigányzenekar, akik húzták a talpalávalót.
És hogy mi a közös bennem meg a várkapitányban (azaz akié a szálloda, a múzeum, aki a várat üzemelteti, újjáépíti és a lovagi játékokat szervezi)? Több dolog is. Az első az, hogy mindkettőnk remek műszaki érzékkel van megáldva, értünk a villanyszereléshez és a gépészethez. A másik az, hogy nagyon szeretjük a lovakat és a harcokat meg a hadtudományt. A harmadik az, hogy nagy bennünk a vállalkozó szellem és a nulláról képesek vagyunk létrehozni bármit, amihez kellő elhivatottságot érzünk. A negyedik az, hogy mindezek dacára szerények vagyunk és nem szállunk el magunktól. Az ötödik pedig a szépapám, aki az ő dédapja volt.
