Fagyi

A képek önmagukért beszélnek.

Csokis bibi

Itt a nyár és előkerültek a rövidujjú nadrágok. Ugye, ezt értitek? Van a hosszúujjú póló és a rövidujjú póló. A rövidujjú nadrág is ehhez hasonló, vagyis rövid.

Szóval ahogy betör a nyár és leesik a textil, megnő a felületi horzsolások, sérülések veszélye. Ennek az udvarunk betonozott részén én is áldozatává váltam. Egy új szóval gyarapodott a szókincsem: bibi.

A bibi minden olyan sérülés gyűjtőneve, amit elesés, beütés vagy esetleges szándékos károkozás idéz elő és 8 napon belül vagy azon túl gyógyul.

A bibi sokszor vérzik is. Az enyém is ilyen volt. Azt még értettem, hogy vérzik és hogy Anya gyógyító sebtapaszt szokott rátenni az ilyenekre, porcukrozás (Reseptyl Urea) után.

De hogy mi köze mindennek a csokihoz, arra még nem jöttem rá. Mindenesetre miután varosodás után a sebtapasz lekerül az ilyenekről, teljesen úgy néz ki, mintha csokis lenne. Így amikor ismét felfedeztem a térdemen lévő bibit, meglepődve vettem észre, hogy csokis lett. Mondtam is Anyának, hogy "Csokit ettem." És hogy mindenki megnyugodjon, hozzátettem: "Elmúlik."

Fáj pocim

Kicsit beteg lettem. Vírusfertőzés. Lázzal kezdődött, majd hasmenésem volt és hánytam is.

Ezen a képen már meggyógyultam. A nővéremmel azt játsszuk, hogy ő az én anyukám és én vagyok az ő kisfia és éppen lefekvéshez készülődünk. A játék rendszeresen ezzel a kérdéssel indul: "Peti, akarsz kicsi lenni?" Hallgatás = beleegyezés, tehát a nővérem már építi is a sátrat és fektet is.

Szóval beteg voltam. "Fáj pocim." Ez az az új kifejezés, amit megtanultam az elmúlt pár napban és akkor még nem is tudtam, hogy egyszer majd esetleg hasznomra válik.

Az egész történet a tapsigyógyszerrel kezdődött. Ez egy olyan orvosság, amit vírusfertőzéskor szokott tanácsolni a doktornénink, hogy adjanak belőle a gyerekeknek, mert az csillapítja a lázat, enyhíti a tüneteket, gyulladáscsökkentő hatású és gyorsítja a betegség lefolyását. Persze ezt a doktornéni nem tudja, hogy ez a tapsigyógyszer, ő csak Nurofen szirupnak hívja. Mi pedig másképp, mert a nővérem sehogy sem akarta ezt bevenni, amikor annyi idős volt, mint most én. Ő kevésbé volt édesszájú, mint a bátyja, őt nem lehetett egy ilyen sima édes ízzel csak úgy lekenyerezni. Apa akkortájt kitalálta, hogy minden bevétel után az egész család tapsol. Ez nagyon tetszett neki. Bár a nővérem most már jóval gyakrabban szorul az ilyesféle örömökre: a tapsigyógyszer, az tapsigyógyszer és várja is a tapsolást.

Egy ilyen (most inkább hadd ne minősítsem) családba beleszületve a nővérem már nekem egészen kicsibaba korom óta tapsol, amikor tapsigyógyszerre kényszerülök. És bizony, már én is megtanultam: hogyha betegség, akkor az bizony gyógyszerrel jár. Mint ahogy a mostani is.

De hogy ne kelljen túl sokszor tapsigyógyszerhez folyamodni és hát mert manapság már a zöldségekben meg a gyümölcsökben sem lehet bízni, Anya multivitamin tablettákkal szokta a tesóimat erősíteni. Az a finnyás nővérem meg nem eszi az ország zsarolható gyermekorvosai által javasolt, magyar gyermek multivitamint. Ezért Anya nagyon megörült, amikor maci alakú, gumicukornak látszó tárgy (mostantól röviden gumimaci), mint multivitamin funkcionált az egyik egyik üzletben. Otthon már kevésbé, amikor észrevette, hogy az negyedannyi vitamint tartalmaz, mint a jól megszokott hazai márka. De hát negyedannyi vitamin is több, mint a nulla, ezért a nővérem ezért ezt eszegeti hébe-hóba mostanában.

Ez a gumimacis dolog, ez megszólalásig hasonlít arra a gumimacira, amit a Mikulás hozott nekünk. Nagyon érdekelt és úgy gondoltam, hogyha a nővérem is kap ilyen csemegét, akkor nekem is alanyi jogom van hozzá. Viszont van ezzel a gumimacissal egy nagy baj: rá van írva a dobozára, hogy "4 éven felülieknek". Én meg még papíron csak feleannyi vagyok. Anya azt mondta, hogy ez tulajdonképpen egy gyógyszer és nekem ebből nem szabad kapnom.

De én nagyon szerettem volna magamnak egyet a gumimaciból. Egyszer sikerült is megkaparintanom a dobozát (természetesen szülői felügyelet mellett - mielőtt még gyengébb idegzetű olvasóim a gyermekvédelem számát tárcsáznák). Sajnos a gyártók is ügyeltek az ilyen mohó kistesókra, mert a doboz gyerekzárral van ellátva.

Nem adtam fel és úgy éreztem, hogy, bármi áron, de nekem gumimaci, az kell. Úgy döntöttem, hogy cselhez folyamodom. Tegnap megint láttam, ahogy a nővérem beveszi az adagját. Tudtam, hogy Anya azt mondta a gumimacira, hogy az gyógyszer. Ígyhát aztán kézenfekvővé vált a megoldás.

Világfájdalommal az arcomon ránéztem Anyára és ezt mondtam:"Anya! Fáj pocim! Gyógyszer!"