Fotó: Pozsonyi VeronikaÚgy érzem, erről most kell, hogy írjak, mert 3 óra leforgása alatt ketten is ennek neveztek. Hát, nem is tudom... Lehet, hogy igazuk van?
Tudjátok, arról a kis háromkerekű járgányról van szó, amin a legkisebbek is élvezhetik a száguldás örömét és egyben gondoskodnak szüleik folyamatos megfelelő fizikai kondícióban tartásáról és reflexeik kifogástalan működéséről. A lábbalhajtós kismotor kíváló magyar találmány és egyenlőre még gyártmány is! Fejleszti a gyerekek egyensúlyközpontját, mozgáskoordinációját: feszültséglevezető és gyermekfárasztó is egyben. Megkönnyíti a mozgékony, babakocsiban már meg nem ülő, de még lassú és minden arra elhaladó autó esetén megálló, viszont cipelve hosszú távon már igencsak súlyos csöppségek szüleinek dolgát, amikor is azt szeretnék, hogy csemetéjük megfelelő tempóban közlekedjen. A megfelelő irány kérdését most inkább ne fírtassuk.
Anya látván más csöpp vadmotorosok száguldozását, megfogadta, hogy ő bizony nem vesz holmi kisgyerekének ilyen dolgot, mert iszonyatos sebességekre készteti a gyerekeket és különben is, valahol olvasta, hogy a gyerekek lába elgörbülhet tőlük. Ezért a bátyám (szegény próbagyerek!) kétéves volt, mire megkapta az első kismotorját. A nővéremet viszont már készen várta eme családi örökség, ezért ha már elöl volt, gyorsan ki is próbálta és ilyen formán jól el is használta. Anya meg ugyan mi mást is vehetett volna első szülinapomra, mint amire már tudta, hogy biztosan szükségem lehet: egy új kismotort. Először még nem igazán tudtam vele mit kezdeni. Megfogtam a kormányánál és mintha tologatós játék lenne: nekiveselkedtem és csak toltam, toltam. Egy idő után rá is ültem, de valahogy az a motor csak nem akart elindulni. Anya meg tologatott rajta a kertben és látta, hogy nagyon élvezem. Én is láttam, hogy motorozni jó, ezért aztán le sem akartam róla szállni. Ahogy megtanultam vele menni, úgy Anya kivitt motorozni az utcára! Az a feeling, gyerekek!!! Amikor nem vagy már beszorítva a kert kerítései közé, hanem csak úgy száguldasz, egyenesen, bele a világba! Még a játszótéren sem álltam meg egy kis hintázásra, csak egyszerűen keresztülszáguldottam rajta. Azóta mindehova viszem a kismotoromat: amikor a játszótérre megyünk, amikor a papáékhoz megyek vagy amikor a dédihez megyek látogatóba.
Fotó: Pozsonyi VeronikaAutóval megközelíthető helyszínek esetén a motort csak a kocsi csomagtartójáig viszem, ágaskodok egy kicsit és beleteszem. Ha az ember kertes házban lakik, ahol gyakoriak a szintemelkedések: teraszra fel, teraszról le, előbb-utóbb kénytelen ezeken az akadályokon is átverekednie magát. A motoromat általában ilyenkor vagy felrakom és utánamegyek. Lefelé egyszerűbb a helyzet: két-három lépcsőfokot már megtanultam legurulni úgy, hogy megérkezvén még mindig a motoron ülök.
Ha épp nem motorozok, árulkodó jelek akkor is tájékoztatnak mindenkit ezen hobbimról. A cipők orra hamarabb kopik le zokni szintig, mint ahogy azokat kinőném. Leleményes gyártók már kifejlesztettek eme problémára is egy megoldást: a cipőorrvédő. Ezt rá kell húzni a cipő orrára, csattal rögzíteni a boka irányában és mehet a száguldás!
Úgy, mint ahogy azt bátyám tette, amikor nyaralás alatt a hosszú sétányon a száguldás hevében csak ment, ment... És amikor Anya rászólt, hogy: "Danikám, vigyázz egy kicsit a nénikre, bácsikra!", ő illedelmesen elkiáltotta magát, hogy: "Vigyázat!!!", mielőtt még belegurult hátulról a lábukba. Azt Anya azóta sem érti, hogy tudta megtanulni, hogy minden útkereszteződés előtt egy pillanat alatt megállt és türelmesen várakozott - szívinfarktust hozva ezzel az arrajáró autósokra, akik csak azt látták, hogy egy gyerek menetkészen ül a motorján az útkereszteződésben. Én még ezt nem tanultam meg, csak a nővérem, aki persze szintén egy új motort kapott. Bár ő már igencsak kinőtt a motorozásból, még mindig nagyon ragaszkodik a motorozáshoz. Én meg mindig megyek utána mindenhova és így Anyának elég csak a nővéremmel megbeszélni az útvonalat.
Nem csak őutána. Ma a barátommal, Zalánnal motoroztunk. Őt már régóta ismerem, tornázni is együtt jártunk. Anyukáink is ott voltak. Ez még abban az időszakban történt, amikor még akárhova is mentünk, anyukánkat is mindenhova vittük magunkkal. Ma eredetileg játszótérre készültünk, de a lefolyó záróelemein való motorozás annyira jó, kattogó hangot adott ki, hogy azt nem lehetett megunni!
Fotó: Pozsonyi VeronikaA lejtőn való száguldás élményéről nem is beszélve. A legtöbb közintézmény előtt van kis lejtő, ahol a motorral közlekedők száguldhatnak fel és alá. Nagyszerű, hogy mostanában az esélyegyenlőség nevében már egyre több helyen gondolnak az ilyen kismotorosokra is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése