Kilakoltatás

Tegnap este végleg ki lettem lakoltatva a szüleim szobájából. Apa és Anya úgy gondolota, hogy most már, hogy nagyfiú lettem (1 éves!), itt az ideje, hogy véget vessenek az éjszakai ágyzörgetés, mormogás, éneklés, néha egy-egy kiabálás vagy felsírás, továbbá cumikeresés hallgatásának.

Apa már múlt héten meg is csinálta az ágyam és a szekrényem helyét. Ehhez ki kellett költöztetni a szobámból az íróasztalt a számítógéppel és számtalan üres, jó és rossz állapotú DVD-vel, CD-vel. A rosszakat Apa egy nagy nejlonszatyorba rakta. Én meg előtte belepakoltam még egy pár CD-t, DVD-t, csak úgy. Anya mindenesetre egy kicsit ideges lett, mikor megtudta, hogy Apa az ő áldása (értsd: átnézése) nélkül kitette a kukába az említett nejlonszatyrot. Anya nem tudta, hogy pontosan mi is volt a szatyorban, csak Anyának vannak néha előérzetei, megérzései. És évek hosszú sora alatt rájött, hogy jobban teszi, ha hallgat rájuk. Mint például ebben az esetben is. Miután Anya kiszedette Apával a kuka tartalmát, közötte a nevezett szatyorral és miután kiválogatta a szatyorból a bátyám ovis ünnepségéről, az első versmondó versenyéről és az esküvőjükről szóló DVD felvételeket, utána egy kicsit megnyugodott.

Majd Anya elment nekem autós szőnyeget venni a szobámba. Aki esetleg nem ismerné: olyan, mint egy város térképe, autóutakkal, parkolóval, igen nagy léptékben, hogy egy matchbox nagyságú kisautó kényelmesen elférjen az utakon. Anya emlékezett, hogy ez a bátyámnál is nagy siker volt. Amikor beszokott az oviba, mindenkinek azt mesélte, hogy milyen jó is az ovi, mert ott van autós szőnyeg. Kezdés után egy hónappal kiderült, hogy terhes az egyik óvó néni és utána már nem is jött dolgozni. Viszont az autósszőnyeget, ami az övé volt, hazavitte magával. Ezek után nem csoda, hogy a bátyám ismét nagyon megörült, amikor anno a sorházi lakásba költöztek, hogy a padlásszobában autósszőnyeg van lerakva! És azt már nem vihette el senki, így hát nagyon szívesen is költözött. Amikor a bátyám megláttta (Aztaaa!), hogy mit kaptam, szerintem egy picit irígykedett, de utána rájött, hogy itt ő is autózhat kedvére. Én meg megengedem neki, mert nagyon szeretem a tesóimat!

A kilakoltatás következő lépéseként Anya átvitte a szobámba a játékaimat és meglepve konstatálta, hogy mégsem a nővérem a rendetlen, aki össze-vissza dobálja a játékait, mert miután kijöttek a játékaim az ő szobájából, ismeretlen rend és nyugalom költözött be a lányszobába. De nem sokáig! Mert most már oda is vissza-visszajárok - ameddig még engedik. Anya betett a játékoknak egy hálós tartót és egy nagy, kerekeken guruló játéktartó dobozt. Na, az aztán a móka! Lehet tolni, belemászni és felfordítani! Nagyon tetszik nekem!

Utána utolsó lépésként átvitték a kiságyamat és a szekrényemet a szobámba. Először nem igazán értettem, miért is lesznek ezek ott. Mindenestre tetszett a felfordulás, amit a bútorok ide-oda tologatása okozott. Apáék berakták az íróasztalt a kiságyam helyére és más helyre rakták az ágyukat is.

Először elég nehezen aludtam el a szobában, többször is hívtam a szüleimet, hogy jöjjenek oda, mert nem tetszik nekem ez az egész, valami nagyon fura. De utána elnyomott az álom és egészen reggelig aludtam.