Graz

Boldog új évet mindenkinek!

Gyertek, utazzatok velem egy kis grazi városnézésre!

Graz eléggé messze van Budapesttől. De ha az ember Körmendről vág neki az útnak, úgy már mindjárt mások a távolságok.

Reggeli után útnak is indultunk, hogy nyakunkba vegyük a várost. GPS segítségével könnyedén Graz Schlossberg terén találtuk magunkat. A parkolás nem egy egyszerű feladat ebben a városban. Én még soha nem jártam föld alatti parkolóházban. Nagyon tetszett volna az autók közötti bújócska, de azt nem engedték.

Miután kiverekedtük magunkat eme különlegességből, igen hamar a híres grazi óratorony hegyének bejárata alatt találtuk magunk. Igen, bejárata, mivel innen egy üvegből készült gyors lift viszi fel a megfáradt túristát. Mi akkor még nem voltunk megfáradt túristák, csak kíváncsiak. Anya utóljára csak a filmekben látott ilyen liftet.
Föld alatti mesevasutat pedig még a filmekben sem. A leginkább a Vidámparkban lévő mesecsónakhoz tudnám hasonlítani - feltéve, ha már jártam volna ott. De Anya a tesómékkal már kétszer is volt a Vidámparkban, de az mindig zárva volt. Tehát olyan, csak nem csónakban ültünk, hanem vonaton és nem volt alattunk víz. Azt leszámítva, hogy mindig attól féltem, hogy mikor jön a Bogyó és Babóca könyvből ismert barlangi pók, nagyon élveztem!

Utána felmentünk az Óratorony hegyére is. Pazar kilátás tárult elénk. Nagyon szeretem a kilátókat. Anya kevésbé örül annak, hogy ez nekem annyira tetszik, hogy nem tudok betelni a látvánnyal. Fentről meg lehetett csodálni a helyi MÜPÁ-t is.

                                     

Innen siklóval ereszkedtünk a mélybe. A grazi sikló sokkal gyorsabb, mint a budapesti. 

 A főutcán sétálva végigtekintettük az adventi vásár romjait és az égből potyogó karácsonyfákat. Ekkor már fél 3 felé járt az idő és egy magamfajta bölcsődésnek ilyenkor már rég ágyban a helye, főleg ilyen kiadós sétát követően. Egy nyugodt kávézó-sütizőt kerestünk, ahol nyugodt körülmények között akár még durmizhattam is volna egy kicsinykét. Egy zsúfolásig helyi diplomatákkal megtelt, füstös kávéházat és két szelet fonnyadt Sacher tortát áruló éttermet leszámítva semmit sem találtunk. Ezen elcsodálkoztunk. Úgyhogy  siettünk a sportáruházzal egybeépített parkolóházba. 

Aligyhogy beraktak a kocsiba, felébredtem. Egy félkómás állapotban lévő bölcsissel, egy fáradtságtól nyafka  óvodással és egy állandóan éhes kamasszal kibírni két órát a kocsiban.. nos, ez embert próbáló feladatnak minősült. A nyári tervekről beszélgetve Anya megemlítette a nagybátyámnak, hogy tulajdonképpen ők is eljöhetnének velünk egy kis közös, családi nyaralásra - még a benzinköltséget is megúsznák. Nagybátyám szépen megköszönte az invitálást és udvariasan elutasította az ajánlatot.