Szülinapom-pom-pom

Igen, bizony, ezt is megértük. Nem, nem csak a kedves olvasó öregszik évről-évre. Boldog születésnapot, kedves blogom! Immár egy éve annak, hogy Anya az első születésnapomra meglepett ezzel a kis webfelülettel, megörökítendő az utókornak minden kis rezdülésemet. És íme, azóta is rendületlenül biztosítom Anyának a lehetőséget, hogy fölösleges szabadidejét valami értelmes dologgal töltse ki.

Anya amúgy mindig nagyon örül, amikor születésnapunk van és egy kis szeletet mindig lecsippent magának nem csak a tortából, hanem a boldogságunkból is. Bár nagyon szereti, amikor ilyen kis mazsolák vagyunk, mint én most (vagyis mostantól kezdve csak voltam!), mégis örül, hogy egyre nagyobbak leszünk. Mint a kedvenc meselemezemen (beszerezni és végighallgatni kötelező: http://www.apacuka.hu/, Színes világ) a két kis törpe, Bojzi és Pippo, akik tavaly óta nőttek egy arasszal és ennek nagyon örülnek, mert akkor könnyebben boldogulnak az erdőben. Na Anya is pont ennek örül, hogy könnyebben boldogulunk az erdőben. Én például ha felkelek a délutáni alvásomból, már el tudom mondani, hogy "éhes", ami ugye, egyértelmű dolog. Vagy ha nem elég a kiwi, akkor a "kiwi, még!" kifejezéssel nyomatékosítom a problémát. A "megnéz, cica" már nem annyira létfontosságú, de fontosnak az adott helyzetben nagyon is fontos.

De a szülinap: az szülinap és az kikérem magamnak, rólam szól! Ezévben a tesóimon és a szüleimen kívül csak Papa és Mama és Dédimama jöttek el... Anyának most valahogy nem volt hangulata ennél nagyobb körben ünnepelni. Kaptam egy vágható, tépőzáras gyümölcskészletet, hozzá főzőedényeket és egy villogó, szirénázó helikoptert. És bekövetkezett, amire számítani lehetett: az első két nap senkinek sem adtam oda a helikoptert ("Add vissza!" "Enyém, Petié!"), de azóta feléje sem néztem.

Viszont a tépőzáras gyümölcsöket és az edényeket azóta is aktívan használom. Senkit sem zavar, hogy néha összerakom az almát az eperrel és hogy a lábosok belső bélelését kiveszem és azok így külön edényként funkcionálnak. Mamáéktól egy micimackós dominót kaptam. Remélem, mire elérem a megfelelő életkort, még egy-két darabja mutatóban megmarad. Merthogy az minden lében kanál nővérem persze kibontotta. A torta azért jó, hogy legyen valami, amivel a gyerekek a szép ünneplőjüket jól összekenhessék. A tortatűzijáték nagyon tetszett és egyáltalán nem féltem tőle. És végre a gyertyákat egyből el tudtam fújni.

És most összegezzük. Mit várhatok a kétéves kortól?

• Megkezdhetem a bölcsit. Ezt már nagyon várom - legalábbis hobbi szinten -, de erről majd később.
• Egyre inkább belemerülhetek a bili-WC témába. A múltkor, amikor egy idegen helyen a WC-re kéredzkedtem, ez némileg ténylegesen is megtörtént.
• Állítólag ideje lenne már szépen, tisztán, előke használata nélkül étkeznem. Na, ezeknek mindössze a legvége teljesül.
• Önállóságra való törekvés. "Peti." "Egyedül." Ez eddig is így ment.
• Mondatokban történő beszéd, megkezdődik a Mi ez? korszak. Apa Papáék szerint nagyon fárasztó volt kiskorában, mert folyamatosan beszélt. Anya szerint úgy is maradt.
• Szétszedi, összerakja játékait. Igen, az első felét már kíválóan elsajátítottam.
• Érdeklődik más gyermek iránt. Határozottan. Néha túl határozottan. Már kiengesztelődtünk.
• És végül: elkezdődik minden szülő (rém)álma, a dackorszak. Anya nem tudja elkézelni, hogy ez még hova fajulhat. De nem baj, majd én megmutatom neki!