A nővérem már kapisgálja, hogy itt nem pusztán becsomagolt tárgyak cseréjéről van szó, hanem valami másról is szól a Karácsony. Anya kérdésére, hogy mit is ünneplünk Karácsonykor, óvodás tudálékossága egyből Jézus feltámadását kezdte emlegetni. Aazóta tisztázták eme hitbéli tévedéseit. De amikor nem látta senki, akkor a nővérem odament titokban imádkozni a karácsonyfához. Igaz, azt még Anyának sem árulta el, hogy kihez és miért fohászkodik, de Anya úgy érezte, hogy a részletek már nem őreá tartoznak.
Apa és Anya ettől az évtől kezdve már úgy gondolták, hogy ideje, hogy az angyalkázós játékot itthon is bevezessék az adventi időszakban. Minden családtag kihúz egy nevet és arra figyel, gondoskodik róla, Adventben. Persze mindezt teljesen titokban, hiszen az angyalok is a hátunk mögött (fejünk felett?) tevékenykednek. Na, de hagyjuk is a képzavarokat: Nektek elárulom (meg hát már egymás között is kiderült minden, hiszen már elmúlt a Karácsony), hogy én végül is magamat húztam. Ami elvileg tilos, de miután a családtagjaim szerint kicsi morzsika vagyok és még úgysem értek az egészből semmit sem, ezért ez így a legjobb. Anya varrt egy szép adventi naptárt. Minden napra egy kis zacskó, piros plüssből, mindegyiken egy-egy szám 1 és 24 között. A jó angyalkák minden nap kibonthattak egy zacskót, ami egy kis meglepetést rejtett. A "jó angyalka"- meghatározás önbevallásos módszeren alapult. És mivel a jó angyalkának a tesvére is jó, ezért még ha az egyik angyalka bevallottan mégsem volt annyira jó, de a testvére igen, akkor azért ő is részesülhetett a meglepetésből. Na, ezen a ponton tévedtek nagyot a szüleim, mert a dolognak ezt a részét már én is megértettem. Úgyhogy amikor vacsi után az angyalkaelszámolás történt, abban már én is aktívan részt vettem. Legalábbis ami a meglepetések felfedését illeti.
Anya mazochista módon nagyon szereti a karácsonyi előkészületeket. Talán még azt is meg merem kockáztatni, hogy jobban, mint magát az ünnepet. Biztosan azért, mert az olyan sokáig tart, az ünnep meg egy hipp-hopp volt-nincs állapot és a pillanatot, azt ugye nehéz megragadni. Meg az előkészületek, azok olyan izgalmas dolgok, hogy mi hogy legyen, azt lehet tervezgetni, a gondolattal játszadozni. 
A tesóim kívánsága volt, hogy ebben az évben már végre süssünk mi is mézeskalácsot. A nővérem, akik a Mézeskalács óvodába jár, ő már profi mézeskalács készítővé nőtte ki magát így a kisközépső csoport közepére, mivel hogy a név kötelez és az oviban állandó program a mézeskalács-sütés. Így aztán Anya már tavaly megvette a mézeskalács fűszerkeveréket és mivel az vészesen közelített szavatossági ideje vége felé és mint már említettem, Anya nem szereti semmit sem kidobni, ezért aztán rászánta magát és a család közös örömére nekiálltunk mézeskalácsot készíteni. A család ebben az esetben Apát nem jelöli, aki sem nem szereti a mézeskalácsot, sem a sütés utáni konyhaamortizálást. Anya kapott egy szuper mézeskalács receptet az ovitól, amiben a tésztát zacskóban kell keleszteni 24 órán keresztül. De azt nem szerepelt a receptben, hogy az nőni is fog (bár valljuk be, ez egy kelt tésztánál nem egy meglepő fordulat). Miután Anya pár óra leforgása alatt a negyedik zacskóba pakolta át a tésztát, mert az már szinte a perforációt is képes lett volna átszakítani, mint a rajzfilmben, amikor a kelt tészta önálló életre kel, Anya megnyugodott, hogy ebből mégiscsak lesz valami. És hát ugye, természetesen én is sem maradhattam ki a dologból. Közöltem, hogy "Segítek" és így is tettem. Leszámítva azt a pár marék lisztet, amit szétszórtam, azt a néhány tucat kiszaggatott mézeskalácsot, amit újra összegyúrtam, igazából kívételesen nagy kárt ez nem okozott.
A mi családunkba technikai és egyéb okokból a karácsonyfát nem az angyalka/Jézuska hozza. A technikai ok az, hogy Anyának az egész hetes, hónapos előkészületek után semmi kedve ahhoz, hogy még 23-n éjszaka se aludjon és 24-n az álmosságtól nem látva, félálomban várja a Karácsonyt a a jászol körül, a pásztorok között, a fa alatt. Na de hagyjuk már a képzavarokat! Az egyéb ok az, hogy igazából a faválasztás és díszítés örömét Anya nem akarja kisajátítani, szerinte ezzel fejlődik a gyermek alkotókészsége, kreativitása, szépérzéke és különben is, tudja, hogy odavagyunk a karácsonyfadíszekért. Leginkább azokat a gyöngysorokra hasonlító valamiket szeretjük, amikkel kíválóan lehet futkosni a lakásban és mint a kígyó, csak úgy tekeredik utánunk. A gömbök is nagyon szépek. Miután a karácsonyfa kb. de. 11-kor elkészült, 11 óra 10 perckor kiderült az is, hogy némelyik gömb törékeny. Utána még egy párról szintén kiderült, majd az is, hogy az angyalhaj meg miszlikbe szaggatható, a habcsókot pedig porrá lehet törni. Utána meg az, hogy a szüleim nem szeretik, ha túl sokat sertepertélek a karácsonyfa körül. De az izzókat, azokat még a mai nap is bekapcsoltatom. Nagyon tetszik, hogy világít!
A templomban is változások álltak be. Most a gyerekjátszóhely helyén is karácsonyfa van, alatta kis Betlehemmel, előtte lucabúzával. Hogy a lucabúza milyen helyet foglal el a karácsonyi üdvtörténetben, azt nem sikerült megtudnom, de hogy a lucabúzából egy pár szál könnyen letéphető, azt igen.
Anya ritkán vár el egy ünneptől bármit is, de most nagy reményeket támasztott. Azt várta a Karácsonytól, hogy a rosszcsont legkisebb kisfia a sok új játék bűvőletében tölti legalább a karácsony utáni egy-két napot és nem az ő lábosaival, rádiójával és számítógépével akar majd játszani. De az ő rosszcsont kisfia csalódást okozott - a lábosokat leszámítva.
Igazából minden játék nagyon tetszett, amit kaptam, úgy kb. egy órán keresztül. A kalapácsolható tábla igazán nagy ötlet volt és a zenélő micimackós könyvet is sokszor megzenéltetem. Sajnos a távirányítós autót és a többrészes kirakót, amit a papáéktól kaptam, Anya még nem adja nekem oda, mert azt mondja, hogy még kicsike vagyok hozzájuk és még azelőtt elrontanám, mielőtt felnőnék hozzá. A kínai tömeggyártás is megviccelt. Nagyon nem tetszett, hogy képesek kicsi gyereknek olyan játékporszívót legyártani, ami megszólalásig olyan, mint egy működőképes játékporszívó. Képzeljetek el egy gyerekeknek kifejlesztett, műanyag játékporszívót, aminek van bekapcsológombja, csöve és tartálya. ÉS MÉG AZ ELEMTARTÓ IS KI VAN ÉPÍTVE HOZZÁ!!! Csakhogy elfelejtették bevezetékezni! Hiába mondtam Anyáéknak, hogy "elem", hiszen már az ilyen kis morzsikák is tudják, hogy a mai játékok 90 %-a elemmel működik és mutattam is, hogy hová kell berakni, hát csak nem rakták bele és nem is indult el! Ebben a mai világban, amikor Apa végre hosszú idő után és nagy örömömbre rakott elemet az egyik kisautómba és kiderült, hogy nemcsak megy, hanem a bekapcsolással egyidejűleg a Lambadát is játssza. A LAMBADÁT, ÉRTITEK! Kikapcsológomb és hangerőszabályzó nélkül! Anya komolyan aggódik a testi épségem és a zenei hallásom drasztikus romlása miatt itt, Kodály országában. Nem azért, mintha nem szeretné a latin zenét, sőt! De azért mindennek van határa! Na de nem baj, nekem igazi játékszernek még mindig ott áll a karácsonyfa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése